A fordítóirodák munkatársai, a szabadúszó fordítók és a tolmácsok is gyakran találkoznak a szakmájukkal kapcsolatos tévhitekkel. Gyakran halljuk például, hogy „ezt bárki tudja csinálni, akinek van egy nyelvvizsgája”, de azt is, hogy „mi tarthat ilyen sokáig ezen a néhány ezer karakteren”. Fordítóirodánk oldalán összegyűjtöttük a leggyakoribb tévhiteket.

  1. A fordítóknak elég, ha beszélnek két vagy több nyelvet

A fordítóirodák munkatársai nem „csak” beszélnek egy(-két) idegen nyelvet; ettől még nem tudnának fordítani. Mint ahogyan egy magyar anyanyelvű ember sem tud feltétlenül olvasmányosan fogalmazni magyarul (pedig a nyelvtudása értelemszerűen megvan).

  1. A fordítóirodák munkatársai mindent le tudnak fordítani, ha értik az adott nyelvet

Nem hiába vannak az egyes szakterületeknek saját szakfordítói; hiszen, ha egy szakszöveget a saját anyanyelvünkön sem értünk, nem valószínű, hogy az angol vagy német változatát értelmezni tudnák – pláne nem szakszerűen lefordítani.

  1. Idegen nyelvről anyanyelvre fordítani ugyanaz, mint a fordítottja

Legfeljebb egy kétnyelvű fordító tudna ugyanolyan jól fordítani mindkét irányba; a többi esetben viszont célszerűbb, ha a fordító csak az anyanyelvére fordít idegen nyelvről.

  1. Egy rövidke, egyoldalas fordítást seperc alatt, akár ingyen is szívesen lefordít egy fordító

Némelyik ügyfél szerint a fordítás olyan dolog, amit akár ő maga is meg tudna csinálni, hiszen tud középfokon angolul, mindössze nincs kedve vagy ideje rá, így inkább egy fordítóiroda munkatársára bízza – a fordítást pedig lehetőleg tegnapra kéri, hiszen olyan rövid, és a fordítónak biztosan egyébként sincs épp más munkája.

  1. Egy anyanyelvű beszélő mindig jobb fordító

Mint az 1. pontban már említettük, a nyelvtudás a fordítói munka fontos alapkövetelménye, de nem az egyetlen; így attól, hogy valaki anyagnyelvi szinten vagy akár anyanyelvként beszél egy nyelvet, még nem biztos, hogy egy fordítóirodában is megállná a helyét.

  1. A fordítók egyben tolmácsolni is tudnak

Ez sem (feltétlenül) igaz; természetesen léteznek olyan fordítók, akik egyben tolmácsok is, de attól, hogy valaki jól beszél, nem biztos, hogy jól is ír vagy fordítva. Sőt, a hétköznapi életben inkább ennek ellenkezője jellemző (az egyetemen általában mindenki vagy az írásbeli vagy a szóbeli vizsgákon remekelt; mind a kettőn kevesen).