A fordítás az írásbeliség kialakulásával párhuzamosan jelenhetett meg.

A tolmácsokhoz hasonlóan, a fordításnak is az elsődleges célja a különböző nyelveket beszélő emberek közötti kommunikáció lehetővé tétele volt egy harmadik fél bevonásával, ezzel is segítve a közigazgatási és gazdasági területeket. Elsősorban ezeken a területeken bizonyult nélkülözhetetlennek a fordítás, erre bizonyítékként szolgálnak a legelső fordításra került feljegyzések, melyek a megőrzésre szánt áruk listáit tartalmazták. Szövegszerű eseményeket tartalmazó feljegyzések csak később jelentek meg.

Szerencsére a fordítás történetéről több információval rendelkezünk, mely természetesen a fennmaradt írásos dokumentációknak köszönhető. Számunka szinte hihetetlen, de már a sumér civilizációban i.e. III. évezred végén már speciális írnokokat képző iskolák is működtek. Az iskola elvégeztével a tanulóknak tudniuk kellett szóban és írásban sumér nyelvről akkádra, akkád nyelvről sumérra fordítani. Elengedhetetlen volt a helyes kiejtés, a terminológiai ismeret és a szótár helyes használata. Ez utóbbit az is megnehezítette, hogy akkoriban a szótárakban szereplő szavak még nem abc-sorrendben szerepeltek, másrészt a szavak, a summérből kölcsönzött ékírással szerepeltek benne.
A fáraók korában egy úgynevezett közvetítő nyelv segítségével fordították le a dokumentumokat és a fáraók levelezéseit, mely kezdetben akkád nyelv volt, melyet a későbbiekben fokozatosan kiszorított az arámi nyelv, mely évszázadokon keresztül a nemzetközi nyelvként funkcionált. Mindezek után már nem is annyira meglepő, hogy az egyiptomi birodalomban több nyelven is működtek írnok-fordító iskolák.
A fordítás az ókori görög civilizációkból sem hiányzott. Karthagóban például több különböző nyelvet beszélő nemzetiségek éltek egymás mellett, így nagy szükség volt ott is a tolmácsokra, fordítókra. Beszélhetünk akár az egyiptomi irodalomról akár a görög civilizációkról, mindenhol nagy becsben tartották a fordítókat