A nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem egy adott nép „lenyomata” is: árulkodik a beszélők tulajdonságairól, az adott kultúra változásairól. Így, ha megfigyeljük egy bizonyos nyelv szavait és kifejezéseit, következtethetünk belőlük a nép életmódjára és jellemvonására. A nyelv együtt változik az adott nép szokásaival: ha például egy kifejezést a nagyszülők korosztálya már tökéletesen ért, az unokák viszont nem, az adott tárgyat, amit a szó jelöl, nagy eséllyel már nem használják (vagy legalábbis sokkal kevésbé, mint két generációval ezelőtt) – legyen szó akár egy kihalt foglalkozás eszközéről, akár egy olyan ételről, amelyet ma már kevésbé fogyasztanak.

Gulyás, gazpacho, balut és társaik

Apropó, étkezés: akár még a fordítóirodák munkatársainak is problémát jelenthet egy-egy étel elnevezésének lefordítása, mivel a célnyelvben nincs rá szó: egyszerűen azért, mert az adott nép nem fogyasztja az adott táplálékot. Például, mert az alapanyagául szolgáló gyümölcs nem terem náluk, vagy még nem is hallottak róla. Esetleg azért, mert még a gondolatára is elájulnak – gondoljunk csak például a balutra, amely egy Délkelet-Ázsiában gyakran fogyasztott étel: 17-21 napos kacsaembrió a saját tojásában megfőzve. Ha sikerült mégsem elájulnunk, nézzünk egy hétköznapibb példát: ha például egy adott nyelvben nincs szó a tejfölre, hanem körül kell írnunk ahhoz, hogy kérhessünk a boltban – és persze ne kapjunk – az illető nép konyhájában vélhetően kevesebb szerepet kap a fehér krém, mint a magyarban.

Keres, nyer, megérdemel

De nemcsak az étkezésben rejlő különbségeket fedezhetünk fel egyes nyelvek összehasonlításával. Érdemes például megfigyelni, hogyan viszonyulnak egyes népek a pénzhez. Ehhez nem kell végigkérdezgetnünk több ezer németet, angolt vagy franciát; elég, ha megnézzük, hogy fejezik ki azt a tényt, hogy fizetést kapnak. A magyar, mint tudjuk, csak keresi a pénzt (és saját bevallása szerint rendszerint túl keveset talál belőle); az angol és a német kemény munkájáért megérdemli (earn, illetve verdienen), a spanyol és a francia pedig nyeri (ganar, illetve gagner). Természetesen egy-egy kifejezés szó szerinti értelme az anyanyelvi beszélőben már nem tudatosul, ám érdemes néha megállni egy kicsit, és elgondolkozni rajta, mit is árul el rólunk a nyelvünk.