Több mint 1400 évvel ezelőtt egy kis szigeten vette kezdetét az angol nyelv története, amely ma már vitathatatlanul az első számú közvetítő nyelv a világon. Az angol a kínai és a spanyol után a harmadik legelterjedtebb nyelv, a használat helyétől függően viszont jelentős különbségek mutatkozhatnak a beszéd, helyesírás, kiejtés, terminológia és jelentés terén egyaránt.

Bár az amerikaiak, britek és ausztrálok relatíve könnyen tudnak kommunikálni egymással, az angol nyelv olyan fejlődésen ment keresztül, hogy egymástól jelentősen eltérő változatai jöttek létre. Ha különböző nemzetközi célcsoportokat szeretnénk megszólítani, akkor mindezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem feltételezhetjük azt, hogy ami az egyik országban működik, az egy másikban is rendben lesz – bár a nyelv ugyanúgy angol, a jelentés eltérhet.

Cilantro vagy coriander? (Észak-Amerikában a cilantro a növény szárára és leveleire utal, míg a növény szárított magvaira a coriander kifejezést használják. Ezzel szemben a világ többi részén a coriander a növény szárát és leveleit jelenti, a magvakra pedig a coriander seeds használatos.) Labor Party vagy Labour Party? Plough vagy plow? Nézzük meg, hogy alakult ki a brit, amerikai és ausztrál angol, és hogyan használják ezeket a különböző nemzetek.

Honnan származik az angol nyelv?

A nyelv legkorábbi változatai az ötödik században kerültek Britanniába angolszász telepesek révén. Anglia 1066-ban bekövetkező normannok általi meghódítása után a francia nyelv komoly hatással volt az angol nyelv fejlődésére. Ezt követően a késő 15. században alakult ki a korai modern angol, miután feltalálták a nyomdagépet és megjelent a Jakab-király féle Biblia (King James Bible). A Brit Birodalom későbbi terjeszkedésével az angol nyelv a következő évszázadok során világszerte elterjedt.

Brit angol

Az amerikai angollal összehasonlítva a brit angolban eltérő írásmódokat találhatunk. Szóvégződések esetén például azt tapasztalhatjuk, hogy ami a briteknél -ise, -yse és -ence (pl. globalise, analyse vagy defence), az az amerikaiaknál -ize, -yze, és -ense. A brit angolban az olyan szavak, mint például a colour vagy a favourite, kapnak egy plusz „u”-t, szemben az amerikai color és favorite alakokkal.

Nyelvtant tekintve is vannak eltérések a brit és az amerikai angol között, a gyűjtőnevektől kezdve a rendhagyó igékig. A brit angolban a gyűjtőneveknél (amelyek egyének egy csoportjára utalnak) egyes vagy többes számot egyaránt használhatunk. Ennek megfelelően a brit angolban teljesen egyenértékűek a következők: the class are attending the football game és the class is attending the football game (magyarul mindkettő jelentése: az osztály elmegy a focimeccsre). És ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ami a briteknél football (tehát amit mi, magyarok labdarúgásnak nevezünk), az az amerikaiaknál soccer. Ezzel szemben az amerikaiak a gyűjtőneveket mindig egyes számban használják: the band is on time és nem the band are on time (magyarul mindkettő jelentése: az együttes pontosan kezd).

Most pedig térjünk át az igékre. A segédigéknél a britek jellemzően olyan kifejezéseket választanak, mint pl. a shall, míg az amerikaiak a kevésbé formális alakokat részesítik előnyben (pl. should). Ennek megfelelően azt, hogy „igyunk meg egy csésze teát!”, a britek inkább úgy mondják, hogy shall we have a cup of tea?, míg az amerikaiak inkább úgy, hogy should we have a cup of tea?.

Egy másik nyelvtani különbséget fedezhetünk fel a rendhagyó igék múlt idejű alakjában. Vegyük például a to learn (tanulni) igét. A brit angolban a múlt idejű alak learnt és learned egyaránt lehet, míg amerikai angolban csak a learned forma használatos. Ugyanez a szabály jónéhány egyéb igére is vonatkozik, pl. to dream (álmodni), to burn (égni/égetni) vagy to lean (hajolni, dőlni). A befejezett melléknévi igeneveknél (past participle) is van eltérés, ezeknél az alakoknál ugyanis rendhagyó igék esetében az amerikai angolban az -en végződés a jellemző (I’ve never forgotten my Dad’s birthday), míg ennél a példánál maradva a briteknél gyakran inkább a következő verzió fordul elő: I have never forgot my Dad’s birthday (magyarul mindkettő jelentése: Sosem felejtettem el édesapám születésnapját). Ha szeretne többet megtudni az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban jellemző egyéb nyelvtani különbségekről, látogasson el erre a blogra (angol nyelven elérhető).

Napjainkban Európában, Ázsiában és Afrikában jellemzően a brit angolt oktatják, míg az amerikai kontinensen az amerikai angol oktatása és használata a megszokott.

Amerikai angol

A legszembetűnőbb különbség az amerikai és a brit angol között az írásmódban rejlik. A britek duplázzák az „l”-t az olyan szavakban, mint például a traveller, és szemben az amerikai -ize alakkal, ők az -ise formát részesítik előnyben (realise). Hasonlóképp, a brit theatre (színház) és centre (központ) az amerikai angolban theater és center írásmóddal használatos. A különbség oka itt abban keresendő, hogy a brit angol megtartja az egyéb nyelvekből (az előbbi két kifejezés a francia nyelvből került az angolba) átvett szavak írásmódját. Az amerikai angolban az is előfordul, hogy az írásmód a kiejtést tükrözi. Erre példa a brit plough, amelynek amerikai változata plow (mindkettő jelentése „eke”).

Mivel magyarázhatók tehát ezek a különbségek? Leginkább azzal, hogy a két változat nagyjából 250 évvel ezelőtt szétvált egymástól, és azóta is újabb és újabb eltérések jelentkeznek, hiszen új szavakat és kifejezéseket használnak a különböző területeken. Amerika az 1800-as években kezdte el meghatározni a saját verzióját, köszönhetően Noah Webster szótárszerkesztőnek és nyelvújítónak.

Az általa megírt American Dictionary of the English Language (Az angol nyelv amerikai szótára) úttörő jelentőségű műnek számít, amelynek célja az amerikai nyelv egységesítése volt. Webster állítólag az amerikai kulturális függetlenség hangsúlyozása érdekében változtatta meg bizonyos angol szavak helyesírását. Szerinte az angol helyesírási szabályok túlzottan összetettek voltak, így bevezette az „ahogy ejtjük, úgy írjuk” módszert. 12 000, brit szótárakban nem látott új szót is hozzáadott a szótárhoz, többek között a skunk (bűzösborz) és squash (fallabda) szavakat, és megannyi amerikai angolra jellemző kifejezést.

Pár megjegyzés a kanadai angolról

Érdekes módon a kanadai angol az amerikai angol, a brit angol, a québec-i francia és a Kanadára jellemző kifejezések keveréke. A kanadaiak jellemzően a brit angol helyesírás szerint használják a szavakat, pl. colour, travelled, a kiejtésük mégis az amerikaira hasonlít.

Kíváncsi a kanadai angol nyelv további érdekességeire? Látogasson el a Babbel tájékoztató blogjára.

Ausztrál angol dialektus

Az ausztrál angol mind helyesírásban, mind mondatszerkezetben leginkább a brit angolra hasonlít, viszont kiejtésben és szókincsben nagy eltérések mutatkoznak. A 19-20. század fordulóján Ausztráliában még az amerikai helyesírás volt érvényben (pl. az Australian Labor Party „Labor” szavában nincs „u” betű, tehát nem a brit „labour” szót használják), azonban az 1920-as évektől kezdve már a Concise Oxford English Dictionary (Oxford egynyelvű angol kéziszótár) által diktált brit helyesírást tekintik követendőnek. Ez alapján a labour szót „u”-val írják, míg a párt nevéből ez hiányzik.

Ausztrália is kialakította saját terjedelmes szójegyzékét, hiszen az ausztrál őslakosok új elnevezéseket használtak a növény- és állatvilág terén, pl. kangaroo (kenguru) és dingo (dingó). Az olyan szavak, mint pl. cobber (barát), battler (nélkülöző ember) és bludger (élősködő ember) mind egyedi ausztrál szavak, melyeket máshol nem hallunk.

Mindazonáltal akad számos közös ausztrál és amerikai szó is. Vegyük példának a zucchini (cukkini) szót, amelyet az Amerikába és Ausztráliába bevándorló olaszoknak köszönhetünk, míg a britek megmaradtak a franciáktól átvett courgette szónál. Amerikában és Ausztráliában találkozhatunk az eggplant (padlizsán) kifejezéssel, amelyet Angliában aubergine-nek hívnak. Azonban ez ne tévesszen meg senkit, mivel nem minden elnevezés azonos Ausztráliában: az Amerikában használatos cilantro (koriander) helyett még mindig a coriander-t, az arugula helyett pedig a rocket szót használják a borsmustárra.

Három ország, három szó

Az ausztrál kimondottan rugalmas népség, az óceán mindkét oldaláról szívesen fogadják a szavakat. A benzinre használják a gas és a petrol szavakat is, a rendelt étel lehet náluk takeout és takeaway egyaránt, nem fordítanak túlzott figyelmet a különbségre.

Mégis találunk néhány olyan hétköznapi szót és kifejezést, amely mindhárom dialektusban különbözik. Az amerikai schedule (napirend) Angliában rota, míg Ausztráliában roster. Candy-t mondanak a cukorkára Amerikában, Angliában viszont ez sweets, Ausztráliában pedig lollies. Az Amerikában használatos sneakers-t (edzőcipő) Angliában trainers-nek, Ausztráliában runners-nek hívják. Országtól függően betérhetünk liquor store-ba (italbolt), off-licence-be vagy bottle shop-ba, ha sörre vágyunk. Vagy épp ha fülledt az idő, elnyalhatunk egy popsicle-t (pálcikás jégkrém), ice lolly-t, esetleg icy pole-t. A hideg téli estéken bebugyolálhatjuk magunkat comforter-be (paplan), duvet-be vagy doona-ba.

Tartalomgyártásnál mindig a célközönséget kell szem előtt tartani, máskülönben negatív visszajelzéseket kapunk. Mindhárom ország egy nyelvet beszél, azonban minden angol nyelvű országban könnyen felfedezhetőek a nyelvi sajátosságok, az egyedi szókincs és a nyilvánvaló különbségek. Amennyiben kétségei támadtak, vegye fel a kapcsolatot tartalomlokalizációban jártas szakértőkkel, akár a Concord Fordítóirodával! Így semmiképp nem fogja összekeverni a bell peppers-t (kaliforniai paprika) a capsicum-mal, vagy a cell phone-t (mobiltelefon) a mobile-lal, és az olvasó nyelvén ér majd célba az üzenet.

A fordítás az alábbi cikk alapján készült:

https://www.acrolinx.com/blog/language-variations-between-us-uk-and-australian-english/